Iványi Antal

1965 és 1970 között a Veszprémi Vegyipari Egyetemen (VVE) tanársegéd; 1969-ben levelező tagozaton elvégezte az ELTE matematika tanári szakját. 1970-től 1971-ig az MTA Számítástechnikai Központ (SZK) tudományos munkatársa, 1971-től az ELTE Természettudományi Kar (TTK) Numerikus és Gépi Matematika Tanszék adjunktusa volt.

Érdeklődése korán a számítógépek és alkalmazásaik felé fordult. Kezdetben az ELTE matematika szakos hallgatóinak oktatta a Gépi matematika, Digitális elektronikus számítógépek programozása és ALGOL programozás kémiai alkalmazásai c. tárgyakat. 1972-től bekapcsolódott az akkor indított programozó matematikus képzésbe a: Számítógépen nem-numerikus alkalmazásai, Operációs rendszerek, később Párhuzamos algoritmusok tárgyak oktatásával.

1972-ben megszerezte az egyetemi doktori címet. 1972 és 1975 között a Moszkvai Állami Egyetem Számítógéprendszerek Tanszékén végezte aspiránsi tanulmányait, megszerezve a matematikai tudomány kandidátusa címet. 1975-1983 között az ELTE TTK Numerikus és Gépi Matematika Tanszék docense. 1983-1984 között a Moszkvai Állami Egyetemen oktatott és kutatott, megszerezve a matematikai- és számítástudományok doktora címet (melyet honosított).

1984-ben az ELTE TTK Általános Számítástudományi Tanszékén, majd 2003-tól az ELTE Informatikai Kar Komputeralgebrai Tanszékén egyetemi tanárként oktatott és kutatott. Fő kutatási területei: algoritmusok elemzése, számítógépek modellezése, számelmélet.

Kiemelkedő kutatói, oktatói, oktatásszervezési, könyvszerzői, szerkesztői és fordítói tevékenysége. Az általa írt és szerkesztett művek, különösen az Algoritmusok kötetei, jelentős mértékben járultak hozzá a magyar informatikaoktatás fejlődéséhez. Energikus, az új oktatási módszerek és tudományos eredmények felé mindig nyitott, kiváló szervezői érzékkel megáldott kolléga volt, akinek munkásságát a NJSZT 2005-ben Neumann-díjban részesítette.