M-3 dobtárak

Hosszú távú, tápfeszültség-független adattárolás

Az M-3 számítógépek mellett

Informatika Történeti Kiállítás

Felépítés

A meghajtó függőleges tengely körül forgatta a “dobot”, azaz  rendkívül simára csiszolt és mágnesezhető réteggel bevont oldalfelületű fémhengert. Az író/olvasó fejek vízszintes tengelyeken, a henger oldalfelszínétől nagyon pontosan meghatározott távolságban helyezkedtek el.

Íráskor az írófejeket megfelelő erősségű egyenárammal felmágnesezték, miáltal a vasmagjukban kiképzett író/olvasó rés szélességének és magasságának megfelelő méretű mágnesezett csíkok (“vonalak”) keletkeztek a dob felszínén; olvasáskor viszont a mágnescsíkok generáltak elektromos impulzusokat az olvasófejekben. A felírt adatokat az írófejek váltóáramú gerjesztésével lehetett törölni.

A mágnesvonalak a fejek pozíciója által kijelölt, körgyűrű alakú sávokat alkottak. A vonalak

• magasságát (= az adatsávok szélességét), valamint szélességét a rések méretei,
• sávon belüli legkisebb távolságát az írási frekvencia és a fordulatszám

határozta meg.

Működés

Az adatok felírása, illetve visszaolvasása az adatsávokra/-ról 8 író/olvasó fejen keresztül történt, mintegy 50 Wps (= 200 Bps) sebességgel.

A dob eredeti teljes kapacitása 1 kW volt, amit a hazai fejlesztők 1,6 kW-ra növeltek; ezzel a gép 30 ips műveleti sebességet tudott elérni.

Programkészlet

Operációs rendszerek és fordítóprogramok nem voltak

A mágnesdobot az M-3 számítógépre (lásd ott) írt felhasználói programok vezérelték

Történeti érdekességek

A dobtár robusztus, közel 1 m magas szerkezet volt; ilyenből akár négyet is a számítógéphez lehetett kapcsolni, az eredeti 1 (szovjet) helyett; a magyar változatból 2 gép működött egyidejűleg.

Források

Áttekintő ismertetés: M-3 dobmemória (videó)