Holnapy Dezső

1953-1956 között demonstrátor a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Ásvány és Földtani Tanszékén. 1956-1963 között építőipari kivitelezéssel, majd statikai tervezéssel foglalkozik a Bányászati Tervező Intézet Statikai Osztályán, ahol több mint 70 szerkezet tervezésében vesz részt.

1989-ig különböző kutatóintézetekben a műszaki számítástechnika kutatója, osztályvezetője (Nehézipari Minisztérium Számításgépesítési Központ, Építésügyi Számítástechnikai és Ügyvitel-gépesítési Vállalat, Építéstudományi Intézet).

1965-től részt vesz a műegyetemi (BME) oktatásban. 1966-ban alkalmazott matematikus diplomát kap az ELTE-n. 1965-től a BME műszaki doktora („A földkéreg töréseinek és gyűrődéseinek magyarázata a membránhéj-elmélet alapján”). 1972-től a műszaki tudomány kandidátusa („Új numerikus eljárás felületszerkezetek gépi számítására”). 1986-tól a BME címzetes egyetemi docense.

1989-től főállásban a BME Építőmérnöki Kar Informatikai Laboratóriumában dolgozik. 1995-ben habilitál a BME-n. 1995-ben vonult nyugállományba. 1996-tól 2003-ig főiskolai tanárként matematikát tanított a Gábor Dénes Főiskolán (GDF).

Kutatási területei: a matematikai nyelvészet, az absztrakt tervezés-elmélet, az intelligens rendszerek és a géppel segített tervezés. Megjelent négy könyve és négy jegyzete, több mint száz cikke (húsz idegen nyelven és négy külföldön).

Több akadémiai bizottságnak (Mechanikai-, Építészettudományi-), legutóbb az MTA Gépipari Akadémiai Bizottság Méretezési Albizottságnak volt tagja. Tagja volt az European Group for Structural Engineering Applications of Artificial Intelligence nemzetközi csoportnak. Hosszú éveken keresztül a Magyar Hidrológiai Társaság, az Építéstudományi Egyesület és a NJSZT keretein belül mérnökgeológusként, hidász-statikusként és ezen tudományterületek számítástechnikusaként hirdette – a humán műveltség részeként – a mérnöki szakma nagyszerűségét.

A Hidrológiai Társaság a hosszú kapcsolatot oklevelekkel ismerte el. Az NJSZT 2011-ben életmű-díjban részesítette.