Aszalós János

Első munkahelye 1965-től az akkori Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium Számítástechnikai Központja volt. Munkaterületei: adatelőkészítés, adatellenőrzés, majd programozás az URAL-2 számítógépen. A legnagyobb volumenű munka az építőipari vállalatok számára kidolgozott és létrehozott erőforrás-ütemezési feladatokhoz kötődött.

1972-től 1991-ig az Információfeldolgozó Laboratóriumban (Infelor), majd az utód intézményekben, a Számítógép-alkalmazási Kutató Intézetben (Számki), illetve a Számítástechnika Alkalmazási Vállalatnál (Számalk) dolgozott programozóként, majd programtervezőként. Egyik első munkája egy makro-assembler létrehozása volt. Később a strukturált programozás módszertanával foglalkozott, kutatási, gyakorlati és publikációs szinten egyaránt.

Részt vett a mesterséges intelligencia több ágának kutatásában és kivitelezési munkáiban (formális nyelvészet, különböző szakértő rendszerek és keretrendszerek). Foglalkozott ezek matematikai megalapozásával és gyakorlati alkalmazásával is (kognitív pszichológia, tudásreprezentáció, matematikai logika, döntési stratégiák – különös tekintettel az orvosi diagnózisra és gondolkodásmódra). Részt vett többek között az első hazai gasztroenterológiai szakértő rendszer (GAIA) fejlesztésében is, melynek orvos-szakértői a szekszárdi Balassa János Kórház (majd az Egészségügyi Minisztérium Gyógyító Ellátás Információs Központja, a Gyógyinfok) orvosai voltak, Simon László és Jávor András doktorok vezetésével. E témákból közel 30 publikációt, oktatási anyagot, tanulmányt dolgozott ki.

A formális nyelvek alapelveiről egy hetes kurzust tartott Havannában. Mesterséges intelligencia témákban több hazai és külföldi konferencián tartott előadásokat (Drezda, Pozsony, Szófia. Várna, Leningrád, Párizs, Pozsony). Mindeközben oktatott a Számalk oktatási központjában, valamint évekig külső előadója volt a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolának (KKMF). Oktatási tevékenységét 1991-es nyugdíjazása után is folytatta.

1992-től a GIRO francia cég magyar leányvállalatánál a magyar bankok és felhasználóik közötti kapcsolat kifejlesztésénél, valamint a bankkártya-rendszer honosításánál vállalt szerepet. Kidolgozója volt egy olyan alrendszernek, melynek célja a teljes GIRO rendszer működésbeli hibáinak detektálása és diagnosztizálása – egy szakértő rendszer keretén belül.

Munkásságát 1990-ben a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Fényes Elek emlékéremmel ismerte el.