Leindler László

A Kalmár László által 1957-ben indított szegedi iskola első évfolyamának hallgatója volt. Tanári diplomájának megszerzése után a veszprémi Vegyipari Technikumban matematikát oktatott.

1959-ben a József Attila Tudományegyetemen (JATE) helyezkedett el; 1962-ben adjunktus, később docens, majd 1968-től egyetemi tanár. 1977-től a Halmazelméleti és Matematikai logika Tanszék, 1983-1998 között az Analízis Tanszék vezetője volt.
1999-2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjban részesült.

1967-1971 között a JATE TTK dékánhelyettese, 1972-1975 között a Kar dékánja volt. 1975-1978, majd 1984-1987 között rektorhelyettes.
2003-tól a Szegedi Tudományegyetem díszdoktora, 2005-től professor emeritus.

Számos külföldi egyetem vendégprofesszora volt: Giesseni Egyetem (1977, 1980), Edmontoni Egyetem (1974, 1983, 1989, 1990), Torontói Egyetem (1993). Ezen kívül vendégkutató volt Torontóban (1966–1967) és Moszkvában (1968–1969).

1962-ben megvédte a matematikai tudomány kandidátusi, 1966-ban akadémiai doktori értekezését, majd az MTA Matematikai Bizottságának tagja lett. 1973-től az MTA levelező tagjává, 1982-től rendes tagjává választották.
1976 és 1990 között az MTA Matematikai és Fizikai Tudományos Osztálya elnökhelyettese. Egy időben a Szegedi Akadémiai Bizottság alelnöke.

1982 és 1992 között az Acta Scientarum Mathematicum folyóirat főszerkesztője (1970 és 1997 között szerkesztője), az Acta Mathematica, az Analysis Mathematica és a Periodica Mathematica szerkesztőbizottságának tagja volt.

Több mint kétszázötven tudományos publikáció és öt egyetemi jegyzet szerzője, társszerzője.

Kitüntetései: Grünwald Géza-díj (Bolyai János Matematikai. Társulat BJMT, 1961); Sub auspiciis doktor (1964); Szele Tibor-emlékérem (Bolyai János Matematikai Társulat, BJMT, 1984); Széchenyi-díj (1992); Klebelsberg Kuno-díj (2002); Szőkefalvi-Nagy Béla-érem (SZTE, 2002); Szegedi Akadémiai Bizottság-emlékplakett (2003); Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2004).