Vásárhelyi Pál

Pályáját villamosmérnökként, a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban (BHG), majd a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézetben (HIKI) kezdte. Érdeklődése hamarosan a könyvtárak, a szakmai dokumentációk kezelése, a szöveges visszakeresés irányába fordult. A Kohó és Gépipari Minisztérium Műszaki Tájékoztatási Intézetének lett munkatársa. Számos publikációja jelent meg a könyvtári munka számítógépesítése és a dokumentációs központok hatékony működtetése területén.

A közgazdasági tudományok kandidátusa lett 1971-ben.

Nyelvtudása (angol, francia, német, spanyol, orosz) szakmai, valamint a sportban elért eredményei révén számos nemzetközi kapcsolatra tett szert. Így került sor arra, hogy megvalósítási tanulmányt készítsen az Unesco Társadalomtudományi Igazgatósága számára egy számítógépes nyilvántartási rendszerre, amit elfogadtak és egy magyar teamet bíztak meg annak tervezési, programozási munkálataival. A DARE-nek nevezett rendszer sikeres bevezetése után 1977-től 1985-ig az UNESCO (United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization) párizsi központjában az Általános Információs Program Főosztály egyik osztályvezetője lett.

Hazatérésekor az MTA SZTAKI tudományos főmunkatársaként folytatta pályafutását. A BME Központi Könyvtárának a főigazgatói posztját 1992-ben nyerte el pályázattal. Innen vonult nyugdíjba 2001-ben. Az UNESCO-ban végzett tevékenysége eközben nem szakadt meg. Haláláig tagja volt a Magyar UNESCO Bizottság Infokommunikációs Albizottságának, és vállalt különböző nemzetközi projektekben szerepet.