Amstrad PCW célszámítógép-család

A gépeket gyakorlatban csak szövegszerkesztésre – esetleg játékokhoz – használták

Az operációs rendszer és a későbbiekben kialakított alkalmazási programválaszték ugyan lehetővé tette univerzális használatukat is, mégis inkább célgépnek tekinthetők.

Felépítés

Központi egység

Bájt szervezésű gépek: 8 bpB

• vezérmű:
  • Zilog Z80 mikroprocesszor, órajel:
    • 8256 és 8512: 3,4 MHz
    • a többi modellnél: 4 Mhz
  • 16 bites címsín, 8-bites adatsín
  • Intel 8041 mikrokontroller a nyomtatók vezérlésére
  • Amstrad ASIC koprocesszor (betöltéshez)
• főtár: 16 KB lapokból felépítve:
  • 8256, 9256: 256 KB RAM (16 lap)
  • többi modell: 512 KB RAM (32 lap) )
• számolómű: mikroprocesszorba beépített ALU
• csatorna interfészek
  • 9256, 9512, PCW 10: Centronics párhuzamos port (második sornyomtatókhoz)
  • 9256, 9512, PCW 10: soros interfész fénytoll és egér

Periféria

• háttértárak:
  • felső meghajtó: minden modellben 3″-os speciális hajlékonylemez (180 kB egyoldalas, 40 sáv)
  • alsó meghajtó: 8512, 9256, 9512, PCW 10: 3,5″ hajlékonylemez (720 kB, kétoldalas, 80 sáv)
• külső eszközök:
  • 31 cm (12″) képátlójú, monokróm CRT monitor
    • 8256, 8512: fekete háttér, zöld karakterek
    • többi modell: fehér háttér, fekete karakterek
  • célorientált billentyűzet: 4 speciális szerkesztőgomb (másolás, kivágás, beillesztés, nyomtatás)  + 9 funkcióbillentyű (numerikus blokk)
  • csipogó
  • beépített nyomtató:
    • 8256, 8512, 9256: Amstrad tűs mátrixnyomtató
    • többi modell: csillagkerekes nyomtató

Működés

A gépekben nem volt ROM-tár, ezért az indító betöltést az ASIC segédprocesszor végezte: az Intel 8041 mikrokontroller 1 KB ROM tárában levő 256 bájtos behúzó-programot átírta a főtárba, s ez be tudta olvasni a behelyezett indítólemez első sávját.

A gépek legnagyobb hátránya az volt, hogy az operációs rendszer a főtárból csak 64 KB-t “látott” (amiből 3 KB-t le is foglalt), a többi virtuális (RAM) háttértárként működött; mindenesetre sokkal gyorsabb volt, mint a hajlékonylemezek.

A Lccoscript szövegszerkesztő program viszont önállóan is futtatható volt, ekkor 154 KB főtárral és 102 KB virtuális háttértárral lehetett dolgozni.

A számolómű fixpontos additív és logikai műveleteket tudott végezni, minden más műveletet programozni kellett.

Képernyő-felbontás:

• szöveges módban: 32 sor, 90 chpl
• grafikus módban:
  • PAL: 720*256 képpont
  • NTSC: 720*200 képpont

A képernyőtartalom folyamatos görgetése végett a video-processzor erre a célra elkülönített 512 bájtos tárterület  tartalmát jelenítette meg (“görgetőtár”), amelyet az operációs rendszer soronként töltött fel.

A monitor korlátozott grafikus felbontóképessége csak egyszerűbb játékprogramok futtatását tette lehetővé; vonalakat csak a tűs mátrixnyomtatón lehetett kinyomtatni, a pontmátrix adta korlátozott felbontással.

Programkészlet

Alapszoftver (a hardver árba beleértve):

• operációs rendszer:  CP/M, CP/M+
• fordítóprogramok:
  • Mallard BASIC (Locomotive Software termék)
  • LOGO (Digital Research termék)
• segédprogramok:
  • Locoscript szövegszerkesztő (Locomotive Software termék, 150 karakter, beleértve a görög és a cirill karaktereket is)
    • 9512, PCW 10: helyesírás-ellenőrzéssel
    • többi modell: helyesírás ellenőrzés nélkül

A gépeken futtatható, külön megvásárolandó programok:

• Supervisor és Wordstar szövegszerkesztő
• táblázatkezelők (Supercalc, MS Multiplan stb.)
• adatbázis-kezelők (Sage Database, Cardbox, dBase stb.)
• számviteli és bérszámfejtő programok
• fordítóprogramok (C, Algol, Fortran)
• számos játékprogram (Batman, Bounder, Head over Heels stb.)

A külön vásárolt programok telepítésére a Builletin Board System programcsomag szolgált

Történeti érdekességek

A gépeket Angliában az Amstrad 1985-1998 között, Németországban a Schneider Computer Division 1984-1987 között forgalmazta (licenc-szerződés alapján),  ezért a piacon az Amstrad/Schneider márkanévvel és “Joyce” becenévvel is találkozunk.

Az első sorozat annak köszönhette kirobbanó sikerét, hogy modelljei szövegszerkesztő kategóriában 25%-kal olcsóbbak voltak más cégekéinél. A siker bizonyítéka, hogy még 2000-ben is több százezer példány volt használatban.

Noha utolsó kísérletként, a 9256 modellt – 512 KB főtárral és korszerűsített szövegszerkesztővel –  PCW 10 néven is kibocsátották, a második sorozat gazdaságilag kevésbé sikeres modelljei – a csökkenő árak és a mind nagyobb teljesítményű IBM PC klónok megjelenése következtében – fokozatosan kiszorultak  a piacról.

Sanyarú sorsa volt a családhoz csak nevében tartozó, különben minden tekintetben inkompatibilis PCW 16 modellnek is, amelyből csak néhány példányt gyártottak.

DOS, Unix és macOS operációs rendszert használók a Joyce nevű emulátor segítségével futtathatták a PCW gépcsalád gépeire készült programokat.

Források

Az  gépcsalád részletes története és műszaki adatai: Amstrad PCW