Peák István

Az egyetem elvégzése után fél évig a dunaújvárosi Kohó- és Gépipari Technikumban tanított, majd a szegedi József Attila Tudományegyetem (JATE) Bolyai Intézetébe került az Algebra és Számelmélet Tanszékre. 1966-ban Kijevben védte meg „Automaták és félcsoportok” című kandidátusi értekezését. Kalmár László professzor irányítása mellett az automataelméleti kutatások témafelelőse volt.

1972-ben a Pénzügyi és Számviteli Főiskola (PSZF) Salgótarjáni Tagozatán a Matematika-Statisztika Tanszéki Csoportot főiskolai tanárként vezette. 1978-től az Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem (MKKE) Matematikai és Számítástudományi Intézetében dolgozott, ahol 1980-től a Számítástudományi Tanszék vezetője lett. Az ELTE Matematikai Intézete Általános Számítástudományi Tanszékének tudományos tanácsadójaként az Automataelméleti Kutatócsoport munkáját is irányította.

Egyik kezdeményezője volt a hazai automataelméleti kutatások beindításának. Haláláig közel félszáz publikációja jelent meg, nagy részben világnyelveken. Az Akadémiai Kiadónál 1972-ben jelent meg a „Bevezetés az automaták elméletébe,” c. műve, melyet Gécseg Ferenccel közösen írt. 1984-ben védte meg „Az automaták vizsgálata félcsoportelméleti eszközökkel” című akadémiai doktori disszertációját. 1985-ben egyetemi tanári kinevezést kapott. Gyakran hívták külföldre előadások tartására (Finnország, Hollandia, Olaszország, Németország).

Tagja volt az MTA Számítástudományi Bizottságának. Részt vett az algebrai, illetve a számítástudományi kutatások hazai helyzetének vizsgálatára összehívott ad hoc bizottságok munkájában. Tagja volt a Bolyai János Matematikai Társulatnak, az NJSZT-nek, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak és az European Association for Theoretical Computer Science elnevezésű számítástudományi társaságnak. Referense volt a Mathematical Reviews és a Zentralblatt für Mathematik című folyóiratoknak.

Kitüntetései: Grünwald Géza Emlékdíj (Bolyai János Matematikai Társulat, 1965); Oktatási miniszteri dicséret (1975); Kiváló munkáért kitüntetés (1988); a TIT Országos Elnöksége dicsérő oklevele (1978, 1983).