Dunai Vasmű Számítástechnikai Intézet
- Az Operációkutató Csoport (1960-1970, korai elődintézmény) kiindulási célja volt: számítógépek ipari, vaskohászati felhasználása a vaskohászati munkák segítésére és optimalizálására.
- A Dunai Vasmű Számítástechnikai Intézet (1991-től) célja a Dunai Vasmű (DV) által igényelt számítógépes szolgáltatások teljes körű biztosítása.
- Závodi Imre, vezérigazgató 1962-1964
- Borovszky Ambrus, vezérigazgató 1964-1975
- Szabó Ferenc, vezérigazgató 1976-1991
- Gémes Ferenc, Operációkutató Csoport vezetője, kohómérnök
- Póka István, Kibernetikai Bizottság titkára, közgazdász
- Marton János, Operációkutató Csoport tagja, közgazdász
- Miskolczi László, Operációkutató Csoport tagja, kohómérnök-közgazdász
- Pilter Pál, Kibernetikai Bizottság vezetője, főmérnök, műszaki igazgató
- Asztalos Tibor, Szervezési Osztály vezetője, majd Üzemszervezési és Számítástechnikai Főosztály vezetője
- Lugosi Gábor, Operációkutató Csoport tagja, alkalmazott matematikus
- Sánta Lóránt, Operációkutató Csoport tagja, alkalmazott matematikus
- Sánta Lórántné Edit, Operációkutató Csoport tagja, alkalmazott matematikus
- Merényi Pál, Operációkutató Csoport tagja, villamosmérnök
- Merényi Pálné Nyina, Operációkutató Csoport tagja, villamosmérnök
- Boda Endréné Éva, Operációkutató Csoport tagja, operátor
- Fehéri Béláné Magdi, Operációkutató Csoport tagja, operátor
- Bárkányi Tiborné Vera, Operációkutató Csoport tagja, operátor
- Mudra László, Számítástechnikai és Adatfeldolgozási Főosztály vezetője (1974-től)
- Kocsa László, Számítástechnikai Intézet (1991), rendszerszervezési osztályvezető
- Zsidó Zoltán, Számítástechnikai Intézet (1991), programozási osztályvezető
- Imgrund József, Számítástechnikai Intézet (1991), adatgyűjtési osztályvezető
- Sólyom István, Számítástechnikai Intézet (1991), Hollerith adatfeldolgozási osztályvezető
- Kővári László, Számítástechnikai Intézet (1991), adatgyűjtési (lyukszalag) osztályvezető
A DV Operációkutató Csoport fejlesztései 1960-1970 között (köztük az első magyarországi vaskohászati alkalmazások):
- az ércelőkészítő szállítási problémájának valószínűségszámítási modellje
- optimális kohóelegy-számítás lineáris programozási modellje,
- a tűzálló téglagyár termelésének programozása,
- a vállalati tényleges önköltség számítás általános módszere,
- a Siemens Martin kemencék optimális kampányhosszának vizsgálata,
- a meleg- és hideghengerműi rendelésállományának feldolgozása,
- a meleghengerművének számítógépes programozása.
A Dunai Vasmű Számítástechnikai Intézet főbb projektjei 1991-ben:
- teljes körű értékesítési rendelésállomány- és szerződés-állomány kezelése,
- állomány-lekérdezések, havi-heti-napi programozás és késztermékek szerződésre sorolása,
- teljes körű termelés-elszámolás és termékkövetés, állóeszköz-nyilvántartás és elszámolás,
- teljes körű személyi állomány-kezelés,
- teljes körű számviteli feldolgozás, mérlegkövetés,
- konverterek folyamatirányítása SZM 2 berendezésekkel,
- teljes körű vasúti kocsi-követés,
- karbantartás-nyilvántartó rendszer,
- fokozatos valós idejű feldolgozások bevezetése PC-szolgáltatásként,
- nagygépes TAF-hálózat üzembe helyezése; R45 és középgépek, majd IBM 4361 gép terminálhálózata, PC alhálózatok rendszere.
1960. megalakul az Operációkutató Csoport (vezető: Gémes Ferenc) a Dunai Vasmű Igazgatóságának Szervezési Osztályán (vezető: Asztalos Tibor) belül. A Csoport készíti az első hazai vaskohászati alkalmazásokat (Budapesten bérelt számítógépeken futtatva azokat).
1970. megszűnik az Operációkutató Csoport (három sikertelen számítógép-vásárlás hatására). A Szervezési osztály viszi tovább a munkákat, majd a Szervezési Osztály átalakul Üzemszervezési és Számítástechnikai Főosztállyá (vezető: Asztalos Tibor).
1974. május: az Üzemszervezési és Számítástechnikai Főosztály kettéválik: Számítástechnikai és Adatfeldolgozási Főosztályra (vezető: Asztalos Tibor) és Szervezési Főosztályra (vezető: Szamosi György).
1974. szeptember: a Számítástechnikai és Adatfeldolgozási Főosztály új vezetője Mudra László.
1974. december 20: megépül a Számítóközpont épülete (megérkezik egy R-20 számítógép operatív memóriája, a Hollerith géppark is ide költözik).
1975. megérkezik a Dunai Vasmű első saját számítógépe, az R-22. Az 1991-ig beüzemelt további számítógépek: R-20, R-40, R-35 és R-45; PC-k, egyedi mikroszámítógépek, IBM 4381 – létrejön az integrált terminálhálózat.
1978. a Számítástechnikai és Adatfeldolgozási Főosztály koncepciótervet dolgoz ki a távadat-feldolgozás bevezetésére.
1982. július 30: létrejön a Számítástechnikai és Szervezési Főmérnökség (vezető: Szmicsek Sándor).
1983. DV és az MTA SZTAKI létrehozza az ACÉLINFORM Kutatási Fejlesztési és Termelési Társaságot. Ügyvezető igazgató: Szalay Géza, igazgató tanács tagjai Vámos Tibor (SZTAKI), Répási Gellért (DV), titkár és projektvezető: Mudra László (DV).
1984. bevezetik a Dunaferr nevet és logót.
1991. december 31: létrejön a Dunaferr Dunai Vasmű Számítástechnikai Intézete (vezető: Antaly Károly), a Számítástechnikai és Szervezési Főosztály utódjaként.
1991 elején megalakul a Dunaferr Acélművek Kft., a Dunaferr vállalatcsoport meghatározó egysége, amit márciusban a Dunaferr Lemezalakító Kft., majd további társaságok követnek.
1992 július 1-jén a Dunaferr Dunai Vasmű állami vállalat részvénytársasággá alakul (majd 2006 januárjában Dunaferr Dunai Vasmű Zrt.-vé.)
„1959-ben Kalmár László, a Szegedi Tudományegyetem professzora Aczél Istvánnal, az MTA Kibernetikai Kutató Csoportjának akkori vezetőjével együtt ellátogatott a Dunai Vasműbe, hogy az 1959-től működő M-3 gépre ipari alkalmazásokat keressenek. A vendégeket Borovszki Ambrus, a Vasmű vezérigazgatója és Pilter Pál főmérnök, a Vasmű műszaki igazgatója fogadta. A megbeszélésen részt vett még Gémes Ferenc kohómérnök is, akit ott helyben megbíztak azzal a feladattal, hogy keressen a Vasműben számítógéppel megoldható, nagy számítási igényű feladatokat. Hamarosan létre is hoztak egy Kibernetikai Bizottságot, a Szervezési Osztályon dolgozó Póka István közgazdászt bízva meg a titkári feladatok ellátásával. A Bizottságba minden gyárrészleg és igazgatósági főosztály delegált egy-egy tagot azzal a céllal, hogy keressenek és készítsenek elő számítógépes feldolgozásra minél több nagy számítási igényű feladatot. Majd, Pilter Pál kezdeményezésére, a számítógépes alkalmazások kidolgozására Gémes Ferenc vezetésével hamarosan megalakult Asztalos Tibor Szervezési Osztályán belül az Operációkutató Csoport (melynek matematikusai – fennállásának 11 évében – mind Kalmár professzor tanítványai voltak.) …” (az idézetet a Sántáné-Tóth Edit 2019-es forrásmunkából vettük).
A számítástechnikát a Dunai Vasműben az Operációkutató Csoport (Szervezési osztályon belül) és Kibernetikai Bizottság reprezentálta a 60-as években.
1960 és 1970 között a DV Operációkutatási Csoportjában születtek meg az első hazai vaskohászati alkalmazások. Ez az ambiciózus kezdet indította el a Dunai Vasműben a számítógépek felhasználását. Ilyen értelemben az Operációkutató Csoport tekinthető a Dunai Vasmű Számítástechnikai Intézet korai elődintézményének.
Az Operációkutató Csoport tagjai először a DV igényeiből származó egyedi feladatok, illetve modellek számítógépes megoldásával foglalkoztak. Majd a tapasztalatok hamarosan azt bizonyították, hogy az operációkutatás modelljeit csak kifogástalan adatfeldolgozási környezetben lehet sikeresen alkalmazni. Így az Operációkutató Csoport érdeklődése az adatfeldolgozás problémái, az akkorra kifejlődött adatbáziskezelés felé fordul.
1962-ben Gémes Ferenc megindította az Operációkutatási Közlemények c. sorozatot munkáik szélesebb körű megismertetésére.
A DV csak 1975-ben kapott egy R-20 számítógépet, addig Budapesten működő számítógépeken (kezdetben az M-3-on) futtatták programjaikat. Ennek ellenére sok úttörő munkájuk volt, amire felfigyelt a nemzetközi kohászati világ is.
Forrásmunkák (könyv formában)
- Horváth István (főszerkesztő) : Dunaferr Dunai Vasmű Krónika. Készült a gyár 50. évfordulójára. Dunatáj Kiadó, Dunaújváros, 2000. 574 old.
- Sántáné-Tóth Edit: „Kalmár László és a vaskohászati alkalmazások”, In: KALMÁRIUM II. Kalmár László levelezése magyar matematikusokkal. Összeállította: Szabó Péter Gábor, Polygon, Szeged, 2008. 74–77 old.
Létrehozva: 2016.06.25. 16:44
Utolsó módosítás: 2024.05.02. 18:56