Berecz Károly

Hátrányos társadalmi helyzete miatt érettségi után 3 éves munkaszolgálatra kényszerült, majd a pécsi Teherfuvarozási Nemzeti Vállalat (TEFU NV) járműjavító részlegénél vették fel segédmunkásnak. Itt hamar kitűnt kiváló műszaki érzékével és kézügyességével, így autószerelő szakmunkás képesítést és C kategóriás autóvezetői jogosítványt szerezhetett, sőt idővel művezetőnek is előléptették. Jogosítványa birtokában több éven át dolgozott szállítói munkakörben, kamionvezetőként.

1963-ban felvették a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Gépészmérnöki Karára. Ezt követően Budapestre költözött, majd egykori középiskolai osztálytársa, Csébfalvi Károly segítségével 1964-ben felvették a Nehézipari Minisztérium (NIM) Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézetének (IGÜSZI) Számolóközpontjába műszaki karbantartóként, a korábbiaknál lényegesen kedvezőbb munkakörbe. Itt mindenekelőtt rendbe hozta a gépterem klimatizálását; ezt követően megszervezte a Graphomat rajzológép telepítését és folyamatos üzemeltetését. Az Intézetnél dolgozott a Számolóközpont későbbi áttelepítését követően is, komoly szakmai hírnevet szerezve.

1973-tól haláláig az Államigazgatási Számítógépes Szolgálat (ÁSZSZ) alkalmazásában állt, ahol aktív részese volt az új számítóközpont kialakításának és gépészeti felszerelésének; majd fél éves franciaországi kiképzésben részesült. A számítóközpont üzemszerű működésének beindulása után az Üzemeltetési Osztály vezetőjeként dolgozott.